Szabadkától 60 km-re délnyugatra a Ferenc-csatorna mellett, a magyar határtól mindössze 25 km-re fekszik.
Neve a szláv Cibor személynévből ered és első birtokosának a Czobor családnak a nevét viseli (Czoborszentmihály).
Története
1360-ban Chobor Szent Mihály alakban említik. A Czobor-család egykori birtoka. 1478-ban a Czoborok a török veszély ellen erődítményt építettek birtokukra. 1541-ben a török elfoglalta, lakosságát elhurcolta. Helyükre szerbek települtek, ők kezdték Sombornak nevezni. A török időkben katonai kerület központja, erőddel, 2000 lakóházzal, 14 muzulmán imahellyel, szőlőskertekkel.1687. szeptember 12-én szabadult fel. Még ebben az évben 5000 bunyevác betelepülő érkezett a városba, akiket 1690-ben szerb határőrök követtek. Ekkor Zombor tipikus határőrváros élén a kapitánnyal. Hatátőrei részt vettek az 1691. évi szalánkeméni csatában. 1697. szeptember 11-én a zentai csata alatt török portyázók támadták meg, de a lakosság visszaverte őket. Ennek emlékére a városban 21 órakor harangoznak. Az 1699-es karlócai béke utáni nyugodtabb időszakban a város újra fejlődésnek indult, járási központ, majd 1717-ben katonai határőrvidék központja lett. Ortodox iskoláját 1717-ben, katolikus iskoláját 1722-ben alapították. 1745-ben a bácsi vármegye része lett és elveszítette kiváltságait.1748 július elsején aláírják az Alternatíva elnevezésű dokumentumot, mely előfeltétele a szabad, királyi város státusz elnyerésének. A dokumentumban fektetik le a hatalom megosztásának alapelveit a katolikus és az ortodox egyház között. 1749-ben hosszas küzdelem és 150.000 aranyforint befizetése után Mária Terézia szabad királyi városá emelte. 1802-ben Bács-Bodrog vármegye székhelye lett. 1759-ben nyílik meg a Gramatikai (azaz a latin) iskola, mely 1763.-ban Városi Nyelvtani Iskolává válik. 1763-ban fejeződik be a a Szentháromság templom építése. 1766. március harmadikán alapították meg az Elsősegélyszolgálatot.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zombori járásának székhelye volt. 1941 és 1944 között Zombor az egész Bácskával együtt újra Magyarország része. A délvidéki razziázások idején a magyar katonák 11 helyi szerb lakost gyilkoltak meg.
A II. világháború alatt a város zsidó származású lakosságát, akik rendszerint magyarnak vallották magukat, deportálták. Auschwitzban 964 zombori zsidó veszett oda. A zombori temetőben helyezték végső nyugalomra a bóri munkatábor zsidó áldozatainak egy részét is. A 700 sír fölé a Jugoszláv Zsidó Hitközségek Szövetsége 1964-ben monumentális emlékművet állított.
1944-ben a szerb megtorlásnak 5650 helyi lakos (németek és magyarok) esett áldozatul.
Népesség
1910-ben 30 593 lakosából 11 881 szerb, 10 078 magyar, 6 234 bunyevác és horvát 2 181 német volt.2002-ben 51 471 lakosából 32 988 szerb, 3 743 magyar, 3 197 horvát és 2 222 bunyevác volt.
A szerbek rendszerint ortodox vallásúak, a zombori magyarok, bunyevácok és horvátok viszont túlnyomó többségükben katolikusok. Van egy kis létszámú református gyülekezet is.
Látnivalók
- Nemzeti színház (Narodno Pozorište) (1882)
- Városi múzeum. (Gradski Muzej) (1883) Eklektikus stílusban épült, könyvtára is van.
- Kis Könyvtár (Mala Biblioteka) (1883).
- Milan Konjović Galéria (1838)
- Török ház (Turska Kuća), a 17. században épült.
- Régi Városháza (Gradska kuća) (1842)
- Régi Megyeháza (Županija), jelenleg a Zombori Községi Képviselő-testület székhelye (1808)
- A régi Megyeháza tanácstermében Eisenhut Ferenc Zentai csata c. festménye (1896), mely ma Szerbia legnagyobb olajfestménye.
