Zentától északra, a Tisza partján, Oroszlámos nyugati szomszédjában.
Története
Törökkanizsa Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1200-ban említették először Kenesna néven.1237-1240 között Kenesna, 1332-ben Reu Kanizsa, 1337-ben Kanisa (Temes) néven írták.
A Tisza révjének mindkét oldalán kialakult egy-egy Kanizsa nevű helység. A két Kanizsa fontos tiszai átkelőhely volt, melyről Anonymus is megemlékezett honfoglalás történetében, és a Gellért legenda írója is Csanád és Ajtony harcában.
1237 körül a bodrogi Kanizsa határjárásávan említették a révet. A csanádi oldalon levő neve a 14. században Révkanizsa volt, mely 1337-ben részben köznemesi birtok volt.
Kanizsa egykor mezőváros lehetett, 1332-ben említették csütörtöki napon tartott hetivásárát is.
1333-ban már egyházas hely volt, nevét a pápai tizedjegyzékben is említették. Ez évben papja 72 garas, 1334-ben 7 és fél garas, 1335-ben 1 és fél garas pápai tizedet fizetett.
A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.
1910-ben 4938 lakosa volt, melyből 3168 magyar, 62 német, 1664 szerb volt. Ebből 2995 római katolikus, 1674 görögkeleti ortodox, 10 izraelita volt.
Népesség
Az 1910-es népszámlálás szerint 4938 magyar és szerb lakosa volt.A 2002-es népszámlálási adatok szerint a község lakossága 12 975 fő, melyből a többség, 7920 fő (59%) szerb nemzetiségű, jelentős a magyar kisebbség, 3864 fő (29,8%). A magyarok többségben élnek két településen, Rábén és Magyarmajdányon. Három településen a magyar kisebbség 20% feletti: Firigyházán, Oroszlámoson és Szigeten.
