Óbecse

Óbecse (korábban Rácz-Becse vagy Magyar-Becse, Vetus-Becse, szerbül Бечеј / Bečej, korábban Стари Бечеј / Stari Bečej, németül Alt-Betsche) város Szerbiában, a Vajdaság Dél-bácskai körzetében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

A város a Vajdaság szívében Bácskában a Tisza jobbpartján fekszik. Régi magyar nevén Óbecse. Jellegzetes Tisza parti kisváros a bácskai „zsíros” termőföldek közepén Zentától 40 km-re délre. Közigazgatásilag Bácsföldvár (Bačko Gradište), Drea (Mileševo), Péterréve (Bačko Petrovo Selo), és Csikériapuszta (Radičevič), valamint Pecesor (nem önálló település) tartozik hozzá.
Neve a régi Becse török-magyar személynévből származik. Jelentése: kánya.

Története

Területe már az őskorban is lakott volt, amit a neolit kortól előkerült leletek bizonyítanak. Ezután a szarmaták és az avarok hagyták hátra temetőiket. Területén a 8.–9. században számos falu helyezkedett el, melyek maradványait a feltárások során megtalálták. Becsét 1091-ben említik először, bár az elnevezés ekkor még nem a városra vonatkozott, hanem a Tisza szigeti erődítményre, mely tőle kb. 6 km-re volt. 1238-ban említik az itteni erődítményt, melyet IV. Béla ekkor adományozott a székesfehérvári szerzeteseknek. A középkorban több birtokosa is volt. A várost 1551-ben foglalta el a török és 1687-ig tartott a török uralom. A 17. század végén délről nagy számú szerb telepes érkezett, és 1699-ben a karlócai békével a terület hivatalosan is osztrák fennhatóság alá került vissza. Az egyezmény keretében az erődítményt(Becse vára, a mai Óbecse és Törökbecse között helyezkedett el, a romok még itt- ott láthatóak) le kellett rombolni.

A partizán szobor, háttérben a városházával

Ugyanebben az évben a város a mai helyén kezdett felépülni.Mária Terézia alatt az újonnan kialakított Tisza–marosi határőrvidék része lett. 1749-ben megszűnik a határőrség. 1751-ben Óbecse székhellyel tiszai koronaterületet alakítottak ki, melyhez 14 község tartozott. (A várost ebben az időben Becse Sáncnak nevezték el. Ezzel a környék központi települése lett, ami a következő száz évben a város gazdasági fellendülését eredményezte. 1848. április 26-án a településen zavargások törtek ki. 1849. április 19-én Perczel Mór serege elfoglalta a szerb felkelőktől. 1849. június 25-én, az óbecsei ütközetben Jelačić (Jelacsity) bán serege a Tisza bal partjára szorította a Tóth Ágoston ezredes vezette magyar bácskai hadtestet. A szabadságharc alatt működött itt katonai kórház, és Damjanich főhadiszállása is itt volt egy időben.
A szabadságharc után közigazgatási átszervezés eredményeképp járási székhely lett. 1910-ben 19 372 lakosából 12 488 magyar, 6582 szerb és 193 német volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásának székhelye volt. Ekkor a Vajdaság legfejlettebb részévé vált. Az 1. világháború végével és az Osztrák–Magyar Monarchia bukásával az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (későbbi nevén Jugoszlávia) része lett. 1921-től a belgrádi körzethez tartozott. A királyság 1929-es közigazgatási átszervezésekor a Dunai Bánságba lett besorolva.
1941. április Virágvasárnapján magyar csapatok felszabadították a várost a 21 éves szerb megszállás alól, amely szűk négy évre Magyarország része lett ismét. Az 1942. évi magyar razziának 206 szerb áldozata volt. 1944. október 9-én számos helyi lakost letartóztattak, majd a Centrál kávéházba hurcoltak a szerbek. Kegyetlenül megkínozták őket. Összesen mintegy 500 áldozata volt a szerb megtorlásnak. A szerb csapatok a megtorlás részeként a fő tértől nem messze álló zsinagógát lerombolták, a hajdani Szent István téren álló I. világháborús obeliszket szétverték. Helyére partizán-bronzszobrot emeltek.
A II. világháborútól 1955-ig ismét járási székhely volt. A jugoszláv közigazgatás átszervezésével 1960-ban megalakult a mai Óbecse község, mely több környező településsel közös közigazgatási egységbe foglalja a várost.

A sportcsarnok bejárata

Itt ömlik bele a Duna-Tisza-Duna csatorna a Tiszába. Ez a kanális még az 1800-as években emberi kéz kemény munkájával épült. Mindenképpen érdemes megnézni, ahogyan egy zsilipszerkezettel szabályozták, szabályozzák a vízszinteket. E vízszabályozó művek tervezésében maga Alexandre Gustave Eiffel (a párizsi Eiffel torony, a budapesti Nyugati pályaudvar tervezője) is részt vett. A zsilipek által bezárt víztükör már a 20. század elején biztosította a vízilabdázás feltételeit, így annak komoly hagyományai alakultak itt ki. Miután már nagyapáink is megismerkedtek e nemes vízisporttal, nem csoda, hogy a volt Jugoszlávia nemzeti válogatottjának gerincét a becsei legénység képezte. Ezért nem szégyen, hogy magyarok verték meg a magyar nemzeti válogatottat.

A malom, mint étterem

A gyönyörűen ívelő „szőke” Tisza fenséges látványt nyújt a hosszan elnyúló sétányával. Maga a belváros is, tízpercnyi sétával elérhető a Tisza partról. Kellemes történelmi emlékeket felidéző belváros fogad bennünket, patinás épületeivel. A város lakosságának közel fele magyar anyanyelvű, akik szívvel-lékkel ápolják magyarságukat.

Népesség

• Óbecse községnek 2002-ben 40987 lakosa volt. Ebből: 20018 magyar (48,8%), 16832 szerb (41,4%), 1070 jugoszláv (2,6%), 3067 más nemzetiségű.

Magának Óbecse városának

• 1991-ben 26634 lakosa volt.

Ebből: 13464 magyar (50,6%), 9477 szerb (35,6%), 2267 jugoszláv (8,5%), 289 horvát, 236 montenegrói, 124 cigány, 102 muzulmán, 73 macedón, 42 albán, 37 német, 26 ruszin, 25 bolgár, 19 bunyevác, 19 román, 19 szlovén, 14 szlovák, 7 orosz, 7 ukrán, 2 cseh, 41 egyéb, 292 ismeretlen, 38 nem nyilatkozott, 14 régió.

• 2002-ben 25774 lakosa volt.

Ebből: 11725 magyar (45,5%), 11197 szerb (43,4%), 808 jugoszláv, 298 horvát, 185 cigány, 172 montenegrói, 71 muzulmán, 59 albán, 55 macedón, 38 német, 27 szlovák, 19 ruszin, 18 román, 13 ukrán, 11 bunyevác, 10 szlovén, 9 bolgár, 6 gorai, 6 orosz, 4 bosnyák, 4 cseh, 13 egyéb, 621 nem nyilartkozott, 235 régió, 170 ismeretlen.

Nevezetes emberek

• Than Mór – 1828-ban született Óbecsén. Szülőháza máig áll a központban. Híres festőművész, freskói többek között láthatók a Nemzeti Múzeumban a Keleti pályaudvar épületében.
• Than Károly – 1834-ben született Óbecsén. Híres kémikus. Nagy szerepe volt a XIX . századi magyar kémia elismertetésében.
• Allaga Géza – 1841-ben született Óbecsén. Nevéhez fűződik a cimbalomoktatás elindítása, a cimbalom irodalmának megteremtése.

Látnivaló

• Római katolikus temploma 1830-ban épült a korábbi templom álalakításával, benne Than Mór "A Nagyboldogasszony égbeszállása" című oltárképe látható.
• 1905-ben épült meg az alsóvárosi Páduai Szent Antal Plébániatemplom.
• Református templom, melynek építéséhez Ferenc József külön adománnyal járult hozzá.
• Nepomuki Szent János kápolna, a szegényház (gerontológiai központ) melletti magyar temetőben található. 1842-ben Szenesi Ferenc emeltette, oltárképét Than Mór festette.
• Szent György ortodox templom. Az ortodox templom a városközpontban áll. 1851 és 1858 között barokk stílusbanban építették. Ikonosztázát 63 ikon díszíti. melyet Uros Predič festőművész készített.
• Eufemija Jovič bárónő kápolnája 1861-ben épült.
• A városháza épülete 1881-ben épült. Mellette található Jović Eufemija bárónő 1894-ben épült klasszicista stílusban épült palotája. A két épület 1902 óta alkot egy egységet. Itt található a Turisztikai Szervezet központja is.
• A Technikai iskola épülete épült 1703-ban. A legrégebbi iskola a Vajdaságban. Eredetileg szerb elemi iskola céljaira szolgált.
• Előtte I. Petar Karadordevič szobra áll. 1924 – 1941 között a város központjában volt, 1991-ben felújították.
• Az állami reálgimnázium 1925 óta működik.
• A Tisza folyó kanyarulata, hétvégi házai, és szabadstrandja,
• A DTD (Duna-Tisza-Duna) csatorna zsilipe ipartörténeti emlék a bácskai (régi nevén Ferenc-csatorna) torkolatánál. A 19. század végén épített zsilip, korának legkorszerűbb alkotásai közé számított, Gustave Eiffel műhelyének munkája, amely 1900 óta van használatban.
• Bogdán kastély a kápolnával Bővebben a Fantaszt turisztikai komplexum szócikkben.
• 2. világháborús emlékmű a Tisza parkban
• Than-fivérek háza Itt lakott Than Mór és Than Károly.