Zenta

Zenta (szerbül Сента / Senta) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben.
A község a Tisza folyó partján fekszik Bácskában.
Neve a magyar szent melléknévből, vagy a régi Scente női személynévből ered.

Története

1216-ban Zyntharew (Zintarév) néven említik először. 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak birtoka volt, és a Tisza bal partján épült. Az átellenben levő oldalon keletkezett Zenta falu, mely a Budai káptalan birtoka volt.
1506 február 1-jén II. Ulászló emelte szabad királyi várossá. A városi ranggal egyidőben Zentának címeres pecsétet is adományozott: Kerek pajzsban, Szent Péter két kulcsa kereszt alakban egymásra téve, ennek mindegyik végénél egy-egy kecsege hal, fejükkel egymásnak ellentétesen állítva, a kulcsok fölött egy-egy virágzó kalász. A pecsétet a következő körirattal látta el: Sigillum Civitatis Zyntha.
A török időkben magyar lakossága helyére szerbek települtek.

A zentai csata emlékműve

Határában volt 1697. szeptember 11-én a zentai csata, melyben Savoyai Jenő herceg tönkreverte II. Musztafa szultán a Tiszán átkelő török seregét.
1741-ig katonai határőrvidék része, ezt követően szerb lakosságát ismét magyarok váltották fel.
1849 februárjában Magyarországot hátba támadó szerb felkelők elfoglalták a várost, és vérengzésbe kezdtek. A népirtás során a szerbek 2000-2800 magyart mészároltak le, s levágott fejeikből gúlát építettek a Jézus Szíve templom előtt. Gyakoriak voltak a botozások melyek során nyomorékra verték az embereket, a nőket megerőszakolták. A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost.
1897-ben bocsátották vízre Pólában a városról elnevezett SMS Zenta cirkálót.
1910-ben 29.666 lakosából 27.221 magyar, 2.020 szerb és 177 német volt.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.
1944. november 9-én este 64 zentai polgárt végeztek ki a szerbek. 1991-től 2006-ig Szerbia és Montenegróhoz tartozott, az államközösség megszűnte óta pedig Szerbia része.
2006.szeptember 10-én Sólyom László és Boris Tadić köztársasági elnökök jelenlétében Zenta várossá avatásának 500. évfordulóján felavatták a révészt ábrázoló szobrot, előzőleg pedig sor került találkozójukra a városházán, ahol a vajdasági magyarság sorsáról értekeztek.

Népesség

2002-ben Zenta város 20.302 lakosából 15.860 (78,12%) magyar, 2655 (13,08%) szerb, 373 (1,84%) jugoszláv, 235 (1,16%) cigány, 118 (0,58%) montenegrói, 78 (0,38%) horvát, 57 (0,28%) albán volt.
A község népessége 25.568 fő, melyből 20.587 (80,6%) fő magyar, 2.739 (10,71%) szerb, 581 (2,27%) roma, 392 (1,53%) jugoszláv nemzetiségű. A község valamennyi települése magyar többségű.

Híres emberek

• Itt született 1864. november 6-án Lovászy Márton politikus, újságíró, a Függetlenségi és 48-as Párt elnöke, vallás- és közoktatási, majd külügyminiszter.
• Itt született 1868. május 21-én Bugárszky István kémikus az MTA levelező tagja.
• Itt született Fekete Mihály magyar-izraeli matematikus.
• Itt született Andruskó Károly festőművész.