Topolya város
Topolya a telecskai löszfensíkon, a Krivaja patak völgyében terül el, amely a várost megközelítően észak-dél irányában szeli át és egyben a város legmélyebb pontja is. A pataktól keleti és nyugati irányban dombok emelkednek. Mindkét dombon a tengerszint feletti magasság átlagosan 97 méter. A város szívében fontos útvonalak kereszteződnek: Szabadka – Újvidék, Zombor – Zenta és Becse – Pacsér. A Budapest – Szabadka – Belgrád vasútvonal és autópálya is érinti a várost.Története
Topolya mezőváros a Duna-Tisza vidék déli, a valamikori Bács-Bodrog vármegye középső, a mai Bácska északi részén helyezkedik el. E fontos földrajzi helyzetének köszönhetőleg már az őskorban is lakott volt.A kezdetek - 15.-16. század
Topolya nem mindjárt a mai nevén jelent meg a történelmi feljegyzésekben. Első írásos emlék, amely a mai Topolya helyén létező településre vonatkozik 1462. február 16-án kelt dokumentum őrzi. A Budán kiállított adománylevél egy Fybaych nevű településről tesz említést Naghbaych települése mellett. Az elvégzett kutatások alapján Naghbaych (Nagybajsa) azonos a mai Bajsával, míg Fybaych (Kisbajsa) a mai Topolyával azonos. A település fejlődése egy patak mocsaras völgyében indult el, mely mai folyó-alakját a 19. és a 20. század fordulóján végrehajtott vízszabályozások után nyerte el. A patak mai neve Krivaja.A török vész elsodorta Naghbaych-ot, de a település nem vált lakatlanná. Az 1589-es török deflekter szerint Naghbaych 29 házból állt. Szabadka ezidőtájt 49 házat számlált. Buda eleste után a deflekterek a győztesek zsákmányaként Bécsbe kerültek. A török hódoltság idejéből fennmaradt 1543. évi, a kalocsai érsekség által kibocsátott dézsmalajstrom említett először Topola nevű települést. A török kiűzése után Topolya környéke kamarai birtok lett és marhakereskedőknek adták birtokba.
A török után - 17. század – 1750-ig
Topoly névalakban a település először 1665-ban a királyi védőlevéllel megerősített kalocsai érsekség helységjegyzékében, Szelepcsényi György érsek összeírásában szerepel.A bécsi háború idején az osztrák hadvezetés a frissen visszafoglalt területekről akarta élelmezni hadseregét. Így 1686-ban Topolyára is hadiadót vetettek ki. Ebben az adójegyzékben Topolyy településére, melynek 60 háztartása volt adó fejében évi 220 mérő búzát, 24 marhát és 1200 forintot kellett beszolgáltatni. Ez az adómennyiség arra utal, hogy a környék legnagyobb települése lehetett.
A topolyai Sarlós Boldogasszony templom
Az újjáéledés - 1750
1750 fordulópontot jelent a település fejlődésében. Grassalkovich Antal zombori gróf 1750. szeptember 15-én kelt ajánlólevelében Csizovszki Ferenc szabadost megbízta a topolyai puszta betelepítésével, és elrendelte, hogy a topolyai pusztára 200 magyar és szlovák családot vezessenek telepítés céljából. Topolya a lakossainak száma 1376 fő volt.Első imaházának veretfalú nádfedeles épülete 1756-ban épült. Ebben a épületben tartottak istentiszteszteletet a szabadkai zárdából kijáró Ferenc-rendi szerzetesek. Később ebben az épületben 150 iskolás gyermek befogadására tették alkalmassá. Az első épület, amely nagyobb építőipari szakértelmet követelt az a Topolya első temploma, melyet 1761-62-ben építettek a Magyar királyi kamara hozzájárulásával. Anyaga égetett tégla volt. 1765-ben megépül az első szárazmalom.1780-ban fogadóval is rendelkezett a település, amely valószínű az 1760-as években épült.
Topolya első fennmaradt térképe az 1771-es kamarai térkép. A települést 512 lakóház alkotta. További betelepítések következtében 1791-es összeírás szerint már 3478 lakossal rendelkezik Topolya. A kamarai időszak utolsó építkezése a máig fenmaradott Kálvária-domb szoborcsoportjainak elhelyezése volt 1797-ben.
A Kray-uradalom - 1800
1800-ban Topolya kamarai falu királyi adományként báró Kray Pál birtokába került. A Kray család szívvel-lélekkel támogatták a város fellendülését. 1805-ben felépítették a Kray Pál család bárói kastélyát, melynek épülete még ma is használatban van. Megvetik a híres topolyai park alapjait. Ekkor Topolyán 650 ház és 4000 lakos volt. Ipara szépen virágzott. 1806-ban mezővárosi rangot kapott a település. 1812-ben a mezóváros felépíti az új városházát. Az 1815-ben készült jegyzék 17 szárazmalmot tart számon.1848-tól az I. világháborúig
1849. januárban a szerb szerviánus hadak kifosztották a Kray-kastélyt és Topolyát. A hadjárat által keltkezett tűz közel kétszáz házat éget le. A szabadságharc hatalmas károkat okoz a városnak. A szerbek az utolsó Kray-t elfogták és fogságba vitték. Halála után Kray lánya férjhez ment gróf Zichy Jánoshoz, aki a topolyai birtok ura lett 1852-ben.Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia születése újabb lendületet adott a fejlődésnek. Megkezdődött a polgáriasodás és az iparosodás. A helybeli ipar fellegvára a malomipar lett. A sok szélmalom mellett megjelentek a gőz-, majd a hengermalmok. A város lassan magához tért és épületeinek ujjáépítésének megkezdődött. Gróf Zichy 1869-ben felépítette a zárdaiskolát. 1883-ban intézmenyesítésre került a városrendezés is az ún. szépészeti bizottság álltal, majd később építészeti bizttság néven működik. A járásbíróság és a telekkönyvi hivatal egyemeletes ma is álló épülete 1890-ben lett megépítve. Fazekas Lajos szabadkai építész terevi alapján neogót stílusban kápolna épült a Kálvárián, melynek épülete még ma is fontos tájákozódási pontot jelent a városban. 1893-ban már a "Topolya és vidéke" nyomtatott sajtó is működött a városban.
Topolya mai jelképének, az új katolikus templom (Sarlós Boldogasszony) megépítésére is sor került. A templom eredeti terveit Raichle J. Ferenc szabadkai építész készítette téglaoszlopokkal. A tervváltozások, melyeket Milics és Társai jónevű budapesti cég készített a téglaoszlopok helyett az akkor még az építészetben újdonságnak számító vasbeton oszloprendszert látott elő. A munkálatok 1904-ben kezdődtek el. A templom épülete 1906. augusztus 5-én lett átadva használatra. A templom mai szemmel is impozáns méretit jellemzi a 72.70 méteres toronymagasság.
A város az első világháború kitörése előtti utolsó nagyobb vállalkozása a polgári iskola mai is álló épületének felépítése volt.
1904-ben miniszteri rendelet alapján a Bácstopolya nevet Topolyára változtatják. 1906. április 19-i hatalmas tűzvész álltal a város nagyobb része a tűz martalékává lett.
Az 1848-as történések utánni időszak Topolya leghíresebb egyénisége dr. Hadzsy János. Orvosként és tűzoltóparancsnokként is tevékenykedett. Munkásságának köszönhető az Önkéntes Tűzoltó Testület valamint több artézi kút és fürdő létesítése is.
Az I. és a II. világháború
1918-ban Topolyát a szerb csapatok fancia fedezett alatt bevonulásukkal elfoglalnak és az SZHSZ (Szerb-Horvát-Szlovén) királysághoz csatolják. A két világháború között épült az 1940-ben átadott prahoszláv templom. 1941. áprilisában pár nap alatt a Magyar Hadsereg visszafoglalta egész Bácskát. A visszafoglalás 1944. október 18-án történt meg. A visszafoglalást a szerb partizán csapatok az előretörő szovjet csapatok támogatásával tudták végrehajtani.A foglyulejtett foglyok kihallgatása és bántalmazása az iskola épületében történt. A terror tetőpontja november 14.-én volt. Az eltüntek száma a mai napig is ismeretlen. Eddig 68 nevet sikerült felkutatni.A 20 század második fele napjainkig
A II. világháború utánni korszakban Topolya fejlődése teljesen új irányt vett. Az 1960-as, '70-es és '80-as években ipari mértékü építkezése teljesen megvátoztatta Topolya arculatát. Sok értékes épületet lebontottak. Az iparosodás nagy mertékben fejlődött. Topolya jelentős iparága az építőipar, élelmiszeripar, textilipar valamint a lábbeli-ipar volt. Az ipar árnyékában a mezőgazdaság is megmaradt domináns szereplőként. A város felemelkedett.Az 1990-es évek balkáni viszályainak történései álltal elindított álltalános romlás az egész ország területén így Topolyán is végigsöpört. A mindent tönkretevő hanyatlás évtizedekre visszavetette a környék fejlődését. az ipar teljesen térdre kényszerült. A mezőgazdaság teljes kifosztása történt meg. A fiatalok egy része külföldre távozott menekülve a hanyatlás és az állandó háborús veszély elöl.
A 2000. október 5-ei rendszerváltás után vége szakadt a szakdék felé tartó tarthatatlan helyzetnek, de a több mint tíz évig tartó rohamos romlás nagyon lassú talpraállása észlelhető. A csőd szélén álló ipari vagy teljesen becsukta kapujait vagy pedig a privatizációs folyamat révén új tulajdonosokra talált.
