A
karate (japánul
空手) egy szabadkezes japán küzdősport. A karate jelentése szó szerint:
üres kéz, értelem szerint pedig, olyan fegyver nélküli harcművészet,
melyben a karatéka saját testét használja fegyverként. Karate - do
jelentése: a Karate útja.
Története
A modern karate megalapítója Funakosi Gicsin. A mester élete során már „szétszakadt” több
ágra a karate és így új stílusok jöttek létre. A karate elődje a
vadzsramusti volt, melyet 6. században Bodhidharma buddhista szerzetes „vitt” magával Indiából Kínába.
Ott ebből megalapalult a saolin
kungfu. Majd egy közeli szigetre Okinavában ismét egy átalakuláson
ment át, és megalakult az Okinava-te, mely 3 ággal rendelkezett
Shuri-te, Naha-te, Tomari-te. Funakoshi mester ezeket tanulta, majd
átdolgozta és 1917-ben meghívásra Kiotóba utazott, ahol már bemutatta a
karatét.
Az öt
nagy karate ág
- Shotokan (Sotokan)
- Kyokushin
(Kiokusin/Kjókusin)
- Goju-ryu (Godzsu-riu)
- Shito-ryu (Sito-riu)
- Wado-ryu
(Vado-riu)
Rövid
történetek a stílusokról
A karate do alapítója Gichin Funakoshi mester 1868-ban, Okinawa Shuri
tartományában született. 11 éves korában kezdett karatét tanulni Azato
és Itosu mesterektől. 1924-ben Tokyoba költözött és a karate
fejlesztésének szentelte minden napját. 1956. április 26-án, 88 éves
korában halt meg. Az általa kifejlesztett és az edzőterme után
Shotokan-nak nevezett karate a mai különböző más irányzatok alapja
(SHOTO = hullámzó fenyő, a mester költői álneve). A Shotokan kezdetben
nem tartalmazott lábtechnikákat, valamint edzéseken csak a kihon-t és a
kata-t gyakorolták, a küzdelmet pedig tiltották. A lábtechnikákat
Funakoshi mester fia, Funakoshi Yoshitaka fejlesztette ki. "A karate do
célja nem a győzelem, vagy a vereség eldöntése, hanem a gyakorlatok
tökéletesítése és ez által a jellem fejlesztése" - Funakoshi ezen szavai
magukban hordozzák a karate lényegét, amely ma is útmutatást ad a
karate-t gyakorlóknak. A stílusból kialakult egy alstílus is 1980-ban,
ez a Fudokan,
alapítója, Dr. Ilija Jorga.
Kenwa Mabuni idejében a Okinawai harci művészeteket aszerint
különböztették meg, hogy hol gyakorolták őket. Eszerint létezett:
Shuri-te (Shuri keze), Naha-te és Tomari-te. Mabuni tanult Ankoh
Itosu-tól (1830-1915), akinek Sohon Matsumura (1792-1887) volt a mestere
(a Shorin Ryu alapítója), valamint tanult még Kanryu Higashionna-tól
(1853-1915), aki kempo tudását egy Liu Liu Kung nevű kínai mestertől
szerezte meg. Mabuni tanult még számos fegyveres és fegyver nélküli
formagyakorlatot Arakaki-tól (1840-1918), valamint egy okinawai kínai
teakereskedőtől, Woo Yin Gue-tôl. Mabuni a maga idejében a
formagyakorlatok géniusza volt. Több kata-t ismert, mint bárki ebben az
időben.
Miután Gichin Funakoshi bemutatta karatét 1922-ben Japánban, Kenwa
Mabuni jónéhányszor utazott a szigetországba, hogy Okinawa-te néven
saját tudását terjessze. Végül a húszas években Osakába költözött, ahol
tanítani kezdett. Ebben az időszakban kezdték a japán karate iskolákat
regisztrálni. Mabuni a stílusnak elôször a Hanko ryu nevet adta, ami szó
szerint félkemény stílust jelent. A név a harmincas években Mabuni
mesterei tiszteletére a Shito ryu nevet kapta. A név a Ankoh Itosu és a
Kanryu Higashionna nevek kandzsi olvasatában az első karakterekbôl áll
össze (A kiejtés alapján Itosu "shi"-nek, a Higashionna első betűje
pedig "to"-nak hangzik, a ryu szó szerint stílust, illetve "módszer"-t
jelent).
1922-ben Funakoshi Tokióban tartott bemutatót, amikor egy 30 éves
férfi, Hironori Otsuka szegődött tanítványául. Otsuka nem volt kezdő a
harci művészetekben. Tizenhárom éves korától a Shinto Yoshin jujutsu
iskola tanítványa volt, és 29 évesen mestere a menkyo kaydent (minden
ismeret elsajátítását tanúsító irat) adományozta neki. Az irányzat
főként az ütéseket hangsúlyozta, így amikor Funakoshinak bemutatta
technikáit, Funakoshi alig akarta elhinni, hogy korábban nem tanult
karatét. Otsuka szorgalmas tanítvány lett, de a szabad küzdelemnek
nagyobb szerepet tulajdonított mesterénél. l929-ben önálló iskolát
szervezett, 1934-ben pedig új ágazatot a Wado-kait, a későbbi Wado-ryut
alapította meg. Az új irányzat, a "harmónia útja" 9 alapkatára épült, és
sok jujutsu dobáselemet és lerántást tartalmaz. A Shotokan irányzatnál
mozgékonyabb, mivel több elhajlással, testcsavarodással, ellépéssel
történő védés található benne. A legnagyobb szerepet a helyes
távolságtartásnak és a jó időzítésnek tulajdonította az alapító. Az
ütéseknél a védekezés és támadás sokszor azonos, folyamatos mozgás, ami a
küzdelmi hatékonyságot növeli. Hironori Otsukát, aki a Japán
Karate-szövetség alelnöke lett, 1966. április 21-én a karate
előmozdításáért császári kitüntetésben részesítették.
Chojun Miyagi nagy testi erejű, szelíd, szerény ember volt. Azt
tartották róla, hogy egy szent lelke van bika testében. 1924-ben a Judo
megalapítója, KANO professzor, néhány tanítványával nagy sikerű
bemutatót tartott a szigeten. Ezután többen kérték Miyagit, hogy
erősítse meg a karate helyzetét, és ő is mutassa be az ebben a
művészetben rejlő lehetőségeket. Miyagi ragaszkodott ahhoz, hogy a
meghívóra azt is írják rá: "Nem a látványosságért, hanem az okinawai
karatéért." A bemutató egész délelőtt tartott, és a nézők sok csodálatos
dolgot láthattak.
Az összekötözött bambuszszálak közé Miyagi ujjheggyel beleszúrt, majd
középről kihúzott egy szálat, a fa kérgét letépte puszta kézzel, egy
hatalmas felfüggesztett húsdarabba szintén beleszúrta a kezét, majd
kitépett egy darabot. A nézők hosszú botokkal üthették a testét, de nem
mutatott semmi fájdalmat. Talpával krétaporba lépett, majd felugrott és a
mennyezeten hagyta lábnyomát. Hüvelykujjával lyukat ütött egy
petróleumoskannán. A bemutató után a következőket mondta: "Bárki, aki
megfelelően gyakorol, meg tudja csinálni ezt. Ez egyszerűen a munka
ellenértéke. A karate teljes önfeláldozás." Miyagi élete során
fáradhatatlanul tanított, elsősorban Okinawán, Japánban, sőt Hawaiiban
is. JAPÁN GOJU-RYU A YAMAGUCHI által tanított Goju változat több
szempontból eltér az eredeti okinawai Goju-tól. A GOJU kifejezés
keményet (GO) és lágyat (JU) jelent, aminek alapvető értelme, hogy a
hárítások lágyan, a támadások keményen történnek. A keménységet a
SANCHIN KATA szimbolizálja, ahol a test minden izma megfeszül és harci
szellemmel telítődik A lágyságot a TENSHO, ami lassú, csavart
mozgásokból áll. Számos formát használnak még, melyekből néhány az
állatok mozgását utánozza. A GOJU irányzata a legrégibb harci
hagyományokat foglalja magában, mellőzve a bonyolult technikákat, de
megőrizve a harci szellemet. YAMAGUCHI változtatott a formagyakorlatokon
és nagyobb hangsúlyt helyezett a szabad küzdelemre. Kisegítő
gyakorlatként jógához hasonló tartásokat és légzésgyakorlatokat is
beépített iskolájába. A japán szellemnek megfelelően hangsúlyozottabbak
lettek a formalitások, az erő külső kifejeződése, a katák hevesebbé és
hangosabbá váltak. Izometrikus gyakorlatok is helyet kaptak, az egészet
pedig áthatotta a sztoikus japán szellem.
Megalapítója Sosai Masutatsu Oyama, eredeti neve Hyung Yee Choi.
Saját stílusát az 1950-es évektől kezdte kifejleszteni, felhasználva a
tradicionális japán karaték (shotokan, gojuryu) egyenes vonalú
technikáit, és a kínai kempo körkörös mozdulatait. Célja tökéletesíteni a
karate technikáját, küzdelmét, törekedve a valós felkészítésre,
bebizonyítani a fizikai és a szellemi tréning közti összefüggés
fontosságát. A kyokushin karate mozgásrendszere a kör, az egyenes, és a
pont egységére épül fel; minden technika körkörös úton egy pontba
fókuszálunk, így lehetséges a test összes energiaforrását felhasználni,
összpontosítani. A kyokushinkai elnevezése három szó összetételéből jött
létre: kyoku = végső, legtávolabbi, shin = igazság, valóság, kai =
találkozás, összekapcsolás. Tehát az irányzat nevének jelentése:
találkozás a végső igazsággal. A kyokushin karate szimbóluma a kanku,
mely eredetileg a Kanku Dai katában szereplő "égvizsgáló" pozíció.